Leszállás – ami után majdnem tapsolni kezdtem és nem azért mert amerikai vagyok, hanem mert 1 óra és 40 perc után kifáradt és abbahagyta az üvöltést a kissrác mellettem.
Egy tahó, aki már a reptéri buszon majdnem fellökött, hogy eggyel előttem állhasson, és végig olyan fejet vágott mint egy sorozatgyilkos, egy óra gyereküvöltés után felállt és elkezdett pampogni a stewardessnek, hogy hallgattassák el a gyereket(!). Ez azért volt jó, mert a felgyülemlett iszonyatos, tehetetlenség szülte feszültséget mindenki nyomban egy emberre tudta fókuszálni és a 80 fő utazóközönség a legénységgel közösen vágott olyan fejet a vaddisznóra, hogy nyomban visszatakarodott a helyére (azért előtte még odavakkantott egy shut up!-ot a 1.5 éves gyerek felé).
Mindenesetre azóta is többször szembe jutott, hogy vajon mi forgott a fejében, hogyan tudná kezelni a stewardess a helyzetet? Hoz a pilótafülkéből ragasztószalagot és leragasztatják a gyerek száját? Bezárják az anyjával a wc-be? Vagy kidobják a p*csába a gépből?
![[Ásít, fázik]](https://luxemburgi.kalandjaim.hu/wp-content/uploads/sites/11/2026/03/130745941866.jpg)
